Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.
Billy Graham -népszerű amerikai baptista prédikátor - leányával
készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson
riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel
kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek
történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek
óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és
távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben
hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és
védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket
békén? O’Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg)
panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt
mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát
iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és
szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk,
rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a
gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük
megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos
lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről
beszél, és azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha
nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És
az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék
a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és
semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt
mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt
végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják
szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs vezető azt
mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú
diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy
erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt
mondta, hogy nem számít mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a
munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít mit tesz
valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és
a gazdaság jól működik.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-műsorokat és
mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget, a
bujaságot és a tanulatlanságot reklámozzák. És készítsünk olyan
zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a
kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a
különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak
szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki
komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a
gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó
és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az
idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan
és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég
sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amint vet az ember,
úgy arat.
– Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek
az
osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló
– Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából.
Tisztelettel: Isten.
Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent,
zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán
csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba. Furcsa, mennyire
elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia
mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki: Hiszek egy Istenben, miközben
tetteivel a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az
Istenben!
Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire
nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek
ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról
szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják,
mielőtt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva
és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az
Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a
munkahelyeken.
Gondolkozol? Arról, hogy a világ ilyen rossz bőrben van, arról csakis mi tehetünk!
