A Cook-szigetekhez tartozó Palmerston szigetnek mindösszesen 62 lakosa van. Hogy az ott uralkodó körülmények paradicsomiak vagy inkább pokoliak-e, azt mindenki döntse el maga, saját belátása szerint. A csendes-óceáni trópusi sziget bővelkedik a természeti szépségekben, azonban a korallzátonyok, valamint az erős áramlatok miatt gyakorlatilag teljesen megközelíthetetlen.
A szigetlakók az 1863-ban itt letelepedett bálnavadásznak, William Marstersnek a leszármazottai. Az angol hajós polinéz feleségével, s annak lánytestvérével költözött az Új-Zélandhoz tartozó apró szigetre. Később Marsters feleségének második lánytestvére is csatlakozott hozzájuk, s a bálnavadász a két nővért is feleségül vette. Az egykori - immár három feleséggel rendelkező - angol úriember 1899-ben, 78 éves korában hunyt el, 21 utódot hagyva maga után. Palmerstonon ma 13 család él, s mindegyikük az egykori bálnavadász leszármazottja.
Az apró sziget mindentől távol esik, nincs repülőtere, a hidroplánok nem tudnak leszállni a korallzátonyok miatt, nincs kikötője, így nincs kompjárat sem. Évente 2-3 alkalommal érkezik egy hajó, ami az itt élők által megrendelt élelmiszert, építőanyagot hozza, s elviszi a fagyasztott papagáj-halat, ami a palmerstoniak legnagyobb bevételforrása. A szigetlakók pénzt kizárólag ekkor használnak, egymás között cserékkel, szívességekkel bonyolítják üzleti ügyeiket.
A külvilágtól olyan szinten vannak elzárva, hogy rádiójeleket naponta csak egy-két órát észlelnek, így ha bajban vannak nemigen tudják telefonon értesíteni az új-zélandi hatóságokat.
Oszd meg te is barátaiddal az apró trópusi sziget történetét!
