A fényképezés feltalálása óta rengeteg olyan dicső és sajnos szégyenteljes pillanat is akadt szép számmal a történelemben, amit elődeinknek sikerült megörökíteniük. Sajnos a piramisok építése, a babiloni függőkert vagy Noé bárkája nem kerülhetett még lencsevégre, azonban a 19. század utolsó negyedében, illetve a 20. században is rengeteg emlékezetes momentumot találunk.
S ha a piramisok építését nem is, de a párizsi Eiffel-toronyét, vagy a berlini falét sikerült megörökítenie nagyapáinknak. Az alábbi képek tökéletes bepillantást engednek az elmúlt, és az azt megelőző évszázad hétköznapjaiba, segítségükkel talán szemléletesebbé válik egy-két momentum a történelemben.
Ma már - a Facebook és a digitális fényképezőgépek, telefonok korában - teljesen természetes, hogy megörökítésre és megosztásra kerül szinte minden, ami a környezetünkben zajlik. Gondoljunk csak bele azonban, hogy mekkora értéke volt egy fotónak akkor, amikor még nem volt (vagy legalábbis nem volt az átlag ember számára elérhető) a TV és még csak fantasztikus regényekben szerepelt a számítógép.
A fenti képen látható kutyát Hachikónak hívták, története a gazdája iránt mutatott hűség eszményi példájaként vonult be a történelembe. Az eb gazdája Hidesaburó Ueno professzor minden áldott nap vonattal utazott munkahelyére. A kutya ilyenkor mindig a közeli Shibuya állomáson várta a professzort, ám egy alkalommal a gazdi nem jött többé haza. Dr. Ueno 1925-ben agyvérzést kapott az egyetemen. A hűséges kutya késő estig várt, majd hazament. Hachiko másnap korán reggel már újra az állomás peronján ült, s figyelte a vonatokat. A kutyus kilenc éven át minden hajnalban kiment az állomásra és csak várta-várta imádott professzorát.
Anya tolja a gyermekét gázbiztos babakocsijában Angliában, egy gáztámadásra való felkészülés során (1938)
Frances Densmore népzenekutató a Fekete lábúak indiántörzs főnökének énekét rögzíti fonográfon (1916)
Fürdőruha hosszának ellenőrzése a strandon. Amennyiben túlságosan rövid volt, bírságot szabtak ki a nőkre (1920)














